forrás: pinterest
Élet

A házasság csak egy darab papír?

Megosztom:

Sokkal több, mint gondolnánk.

Egybekelni vagy ne?

Összeházasodni valakivel. Házasság. A szóban benne van egy másik szó, de személy szerint azt gondolom, hogy az angol változata, sokkal szebb jelentéssel bír. Hiszen nem egy házhoz megyünk hozzá, hanem a szeretett személyhez, akivel boldogok vagyunk együtt. A házasság intézménye ma már (sajnos) kezd elavulni, pedig ez azért még mindig jóval több, mint egy darab papír.

Ha valakivel hivatalosan is úgy döntünk, hogy összekötjük az életünket, akkor azt ország-világ előtt felvállaljuk, legyen akárki is az illető, és tiszteljük, szeretjük egymást. (Ideális esetben persze). Összeköthetjük az életünket a szeretett féllel hirtelen elhatározásból, gondosan előre eltervezve, de akár kényszerből is, ha például úton van a baba. A házassággal kapcsolatban megoszlanak a vélemények és a mai fiatal generációk egyre kevésbé látják értelmét, mert “úgyis elválnak”. Hát persze. Benne van a pakliban, hiszen a válások száma folyamatosan nő. De miért ebből indulunk ki?

Az élet mindenkivel zajlik

Az ha valakivel eljutottunk egy olyan szintre, hogy akár az életünket simán le tudnánk élni vele, az egy csodálatos dolog. Az, hogy közben változunk, fejlődünk, bajba kerülünk vagy épp szerencsénk van, az meg maga az élet, ami történik velünk. Ha 2 megfelelően passzoló, és érzelmileg (is) intelligens ember van együtt, akkor ezek a külső tényezők nem mehetnek a kapcsolatuk rovására. Ha megtaláltad a szerelmed nem vágysz másra. Nem riaszt meg a gondolat, hogy innentől kezdve mellette kelsz és fekszel, hanem örömmel tölt el. Ismeritek egymást kívül-belül, jóban-rosszban. És pont ez benne a szép. Hiszen ő lesz a családod, a barátod, a bizalmasod, a szeretőd, a társad. Ha valaki azzal a gondolattal áll az oltár elé, hogy úgy is vég lesz, akkor tényleg inkább ne házasodjon.

Mert lehet teljes értékű életet élni egyedül is, és házasság nélküli kapcsolatban is, de rengeteg pár megerősíti, hogy miután hivatalosan is egybekeltek, az életük ugyanolyan maradt, de egymást csak még jobban szeretik így. Mert valahol a lányregényes romantika minden nő szívében él, csak kell egy lovag, aki ezeket az érzéseket kihozza belőle. És nem a ruha a lényeg meg a puccparádé amit köré csapnak, bár az sem rossz, na. 🙂

Megosztom: