Így működnek az űrhurrikánok.
Örvényszerű fények
Az északi és déli fények irizáló szépsége mögött rejlő fizikát többé-kevésbé értik a tudósok, mégis zavarja őket valami. Például: Amikor a napszél gyenge, az északi mágneses pólus fölött időnként homályos fénycsík jelenik meg. A kutatók végre meg tudták magyarázni ezt a jelenséget az amerikai hidegháborús korszak műholdjainak 2014. augusztus 20-án rögzített adatainak elemzésével. Azt jelentették, hogy örvényszerű módon pörgött, de nyugodt központja volt, erős „széllel” elektromosan gerjesztett gáz, vagy plazma, körülötte gigantikus tölcsér volt, ami akár 1700 mérföld, vagyis kb. 2736 kilométer széles, és több mint 31 000 mérföld, kb. 49 890 km magas lehetett. A tudósok „űrhurrikánnak” nevezték el. A mágneses észak az egyetlen hely a Föld fölött, ahol ezeket észlelték – eddig.
Hogyan alakul ki?
Az elektronok, amelyekből a Nap “esőt” bocsát ki a Föld mágneses mezejére, sarki fényt okoznak, amikor gázokkal ütköznek. Amikor a nap mágneses tere ellentétes a Földével, széles nyílást képez, ami szétteríti és szétszórja a sarki fényt.
2014-ben azonban a Nap mágneses tere igazodott a Földéhez, gyenge kölcsönhatást teremtve, és összezsugorítva az sarki fényt. Elektroneső esett a szűkebb területre, így világosabb lett. Ahogy a sarki fény megpördült, nagyon szorossá vált, magasra nyúlt a Föld felszíne felett.
Az űrhurrikán anatómiája
A napszélből elektronok hullanak le a Föld mágneses mezejére, és találkoznak a gázokkal, mint az oxigén és a nitrogén a föld felső légkörében. Ez elindítja az árvák néven ismert, többszörös fényvillanásokat.
A kiterjedt sarki fény akkor fordul elő, ha a napszél erős, és a Föld mágneses tere északra mutat, még a Napé délre. Ha a napszél gyenge, és a Nap mágneses mezeje északra mutat, a sarki fény összehúzódik egy szűk helyre a Föld északi mágneses pólusa felett, ekkor alakul ki az űrhurrikán.
Forrás: National Geographic
