Elválasztotta a fekete környéket a fehértől.
Leválasztották a feketéket
Amikor megkezdték a fal építését Margaret Watson háza mögött Detroit északnyugati részén, tudta az okot anélkül, hogy meg kellett volna kérdeznie.
Gyerekként az 1930-as évek végén Watson látta, hogy új utcák épülnek azon a nyílt terepen, ahová az apja egykor óriási méretű kertet ültetett. Görkorcsolyázott azon az újonnan kikövezett sávokon olyan sebességgel, amivel lehetetlen lett volna a házuk előtt futó földúton. Tudta, hogy az új utcák fehér családoknak épülnek – nem a feketéknek, mint ők -, ezért nem volt különösebben meglepve, amikor 1941 tavaszán egy 182 cm magas, 10 centi vastag, majdnem egy kilométeres beton erődítmény jelent meg hirtelen a kertjükben.
Watson, aki most 93 éves, még mindig abban a házban lakik.
“Egész életemben Detroitban éltem” – mondta. “Detroit egész életemben elkülönült.”
Keleten a feketék, nyugaton a fehérek
A keleti oldalon, a fekete oldalon, néhány lakost a fal motivált arra, hogy támogassa a változásokat. Mások a falat a rasszizmus lenyomataként definiálták. Bár nem őrizték, egyértelmű volt, hogy nem látják őket szívesen a másik oldalon.
A nyugati oldalon, a fehér oldalon, néhányan, aki gyerekként az 1940-es években költöztek be azt mondják, soha nem tudták, hogy ott van a fal. Ahogy azt sem, hogy azokra a házakra, amiket szüleik akkor vásároltak, cselekménykorlátozások voltak érvényben, amik megtiltották a nem fehér lakosokat. Soha nem beszéltek a fajukról szüleikkel vagy barátaikkal – mondták -, és nem tűnődtek azon sem, miért csak fehérek jártak MacDowell Általános Iskolában, amibe csak a fal nyugati oldaláról vettek fel diákokat, a keleti Higginbotham iskolába jártak a feketék.
Függetlenül attól, hogy a fal közelében lakók tudtak-e a fal létezéséről, mélyen alakította őket a rasszista politika és haszonszerzés. Hat hónapos vizsgálat során az NBC News és a BridgeDetroit felfedezte, hogy Detroit egyik legkiemelkedőbb családja megépítette a falat és kialakította a szomszédos fehér környéket. A jelentés azt is megvizsgálta, hogy ez az egyetlen szegregációs cselekedet miként befolyásolta a detroiti generációkat.
Ma is áll
Nyolcvan évvel később maga a fal, ami most élénk színekben pompázik, tele falfestményekkel, már nem választja el a feketéket a fehérektől. A környék fehér lakosainak szinte mindegyike évtizedekkel ezelőtt a külvárosba távozott.
De a megosztottság még mindig érzékelhető. A szülők olyan iskolákba küldik a gyermekeiket, amik faji alapon is tagozódnak, és a finanszírozásuk igazságtalan. Sokan még mindig drasztikusan eltérő esélyekkel néznek szembe a pénzügyekben. Az aktuális eseményeket – a választásokat, a járványt, a félelmet, az erőszakot – pedig még mindig faji alapon szemlélik.
Az 1910-es években feketék találták meg ezt a területet Detroit mellett, mert a városban nem tudtak megfizethető áron lakást bérelni vagy vásárolni. Itt maguktól építkezhettek, kertjük is volt, aztán néhány évvel később Detroithoz kapcsolták a földeket. A feketék a megélhetés javulásában reménykedtek, de beköltöztek a fehér családok, akik szintén a zsúfolt városból menekültek, és kertes házakban akarták nevelni a gyerekeiket.
Később a terültet felosztották, kék, zöld és vörös zónákra. Utóbbiak a veszélyes részeket takarták, a feketék által lakott részek majdnem mindig vörösek voltak, így ők sokkal nehezebben juthattak például hitelhez. A kormánynak sokszor nem volt más oka a vörös jelzésre csak a bőrszín.
Az új fehérek által lakott rész pedig közel volt a vörös zónához, ami arra késztette a terület fenntartóit, hogy fizikailag is elkülönítsék a feketéktől. Külön megalázó volt az ott lakóknak, hogy az új területek ezután azonnal megkapták a támogatást az építkezésre, amit ők már évek óta próbáltak elérni.
Ám 1948-ban a Legfelsőbb Bíróság törvénytelenné nyilvánította a faji szegregációt, és a következő években feketék vásároltak házakat a faltól nyugatra. Az első fekete család 1953-ban költözött be. Ezután pedig hamar ők kerültek többségbe a területen, a fehérek pedig távoztak. Arra a kérdésre, hogy miért költöztek el a külvárosba, a fehér lakosok egyike sem említette a faji kérdést. Nagyobb házakról vagy arról beszéltek, hogy közelebb akartak lenni a barátokhoz és a rokonokhoz.
A falat ma sokan látogatják, leginkább fehérek. A helyiek szerint ma épp az ellenkezőjét teszi, mint amire tervezték, összehozza az embereket.
Forrás: NBC News
