Korunk betegsége: nárcizmus vagy lájkfüggőség?

Az vagy amit megosztasz?

Mennyire van ránk és az önértékelésünkre hatással a virtuális világ?

Egy igazi XXI. századi “betegségről” fogunk most nektek írni, ez pedig nem más, mint a lájkfüggőség. Mert már ilyen is van! Természetesen nem mindenkit kapott el ez a kór, azonban muszáj körbejárnunk a témát, mert rengeteg embert érint.

Mi a lájk? Nem más, mint egy “tetszik” jel. A közösségi oldalakon ezzel fejezhetjük ki, ha valami tetszik nekünk, de ebbe nem kéne belelátni se többet, se kevesebbet, mint egy kedves gesztust. Ám vannak akik annyira a külvilágnak szeretnének megfelelni, hogy nem is azért posztolnak valamit mert ők azzal őszintén kiszeretnének fejezni valamit az adott pillanatban az életükről, hanem pusztán azért, mert éheznek a lájkokra. Főleg a lelkileg labilisabb tiniknél jellemző ez a kényszeres magamutogatási inger, de az igazi kérdés az, hogy mit is mutatunk meg magunkból. Sajnos tényleg vannak olyan esetek, amikor az alapján ítéli meg valaki saját magát, hogy hányan kedvelték az adott posztját. Azt se felejtsük el, hogy manapság egy kicsit kifordult a világ és az értékek egy része, így nem mindig az a jó, ami népszerű is. Csakhogy egy példát említsünk: a mostani trendek azt diktálják, hogy a fiatal lányok fehérneműben készítsenek magukról videókat és képeket, mert sok sztártól is ezt látják. Ezekre pedig kiéhezett, idősebb férfiaktól várják a megerősítő lájkokat….Ez elkeserítő…:( Ezek az emberek általában súlyos önértékelési zavarral küzdenek, ráadásul sokszor mást mutatnak magukról a külvilágnak, mint a valóság. De valahogy trend lett az is, hogy csak a szépet, csak a jót mutassuk, és emiatt is lett hamis a virtuális világ. Mindegy, hogy az Instagramot, a Facebookot vagy korunk egyik legnépszerűbb közösségi oldalát, a TikTokot nézzük, akkor vagy menő, ha osztasz meg magadról információt és arra minál több kedvelés érkezik. Ebből élnek néhányan az influencerek közül is. De hol a határ? Ki dönti el, hogy mit szeretnénk, miért, milyen formában és mikor megosztani az életünkről? Mi magunk!

Ismerjük fel a határt

Ha többen mernék vállalni, hogy vannak rosszabb napjaik is, ki mernék nevetni néha magukat is, ha nem teljes sminkben, modellektől ellesett pózokban mutatkoznánk többségében, akkor valódibb lenne a dolog. És emiatt emberközelibb is. Nem véletlen születtek azok a mémek azokról az emberekről akik a párkapcsolatukat inkább a közösségi oldalakon élik, akik a babájuk ultrahanagos fotóját egyből megosztják másokkal is, mert ezek olyan magánéleti dolgok, amik csak kevés emberre tartoznak, viszont akikkel szeretnénk ezeket a híreket megosztani, azzal majd inkább személyesen tesszük. Persze tudjuk mi azt is, hogy mindennek megvan az oka.:) Ezekről a dolgokról is lehet tartalmat megosztani, de sose essünk túlzásba! Posztok persze születhetnek unalomból, poénból, önkifejezési vágyból, rejtett üzenetből, önbizalomhiányból, és motivációs célból is. Az ezekre érkezett kedveléseket viszont sosem szabad túl komolyan venni. 🙂

Félreértés ne essék. Posztolni tényleg klassz. Viszont nem árt ha ezt okosan tesszük, határokkal. Válogassuk meg, hogy mit közlünk magunkról, hol, és kik láthatják azt. Hiszen akár az üzleti profilunkat, karrierünket is szépen lehet így építgetni, de magunkról is hasznos kialakítani egy képet, mert sokszor ezzel tudunk több infót kreatívan átadni a személyiségünkről, az életünkről, mint egy gyors, udvarias de felszínes “hogy vagy?, jól vagyok” jellegű csevejjel. ( Már egyre több cég is szokta ellenőrizni a személyes profilokat, így csekkolva ezzel az embert). Segítségkérésre és tájékoztatásra is hasznosak a közösségi oldalak, tehát több a jó oldaluk, mint a káros. Azt, hogy milyen információk jutnak el hozzánk, többségében mi válogatjuk meg. Jó érzés látni egy rég nem látott volt osztálytársunkat amikor évek után ismerősnek jelöl, vagy egy újonnan megismert barátra szert tenni, aki mondjuk egy másik városban lakik, tehát olyan sűrűn azért nem tudnátok találkozni, ám így mégis tudtok egymásról. Ráadásul alapvetően jó dolog mások örömét látni valamivel kapcsolatban, és jó esetben kíváncsiak vagyunk az ismerőseink életére. Jóleső dolog a barátaink nyaralós fotóit látni, új dalokba botlani a megosztások által, találni egy klassz könyvajánlót vagy éppen egy óriásit nevetni egy vicces mémen. Sőt, ne legyünk álszentek.:) Főleg nekünk csajoknak, igenis jólesik néha szelfiket megosztani magunkról vagy éppen olyan képeket, amiken nem melegítőben ülünk otthon, hanem felvettük a csinibb rucit és valami jó élményben volt részünk a barátainkkal. Képmutatás lenne azt állítani, hogy a mai világban ez nem fontos, különösen nekünk nőknek. De az. Egy sztárokkal telezsúfolt és szépségiparra épülő fogyasztói társadalomban nekünk is jó érzés, ha jól érezzük magunkat a bőrünkben és erre pozitív megerősítést is kapunk. Baj akkor van, ha nem érezzük hol a határ a kitárulkozással, illetve ha nagyon mást mutatunk magunkról, mint a valóság. Ha bármit megosztunk, vegyük észre, hogy ezek az oldalak nem véletlen lettek úgy felépítve, ahogy. Ki lehet választani, hogy amit tudatunk magunkról, az mindenki számára (azaz idegenek számára is) nyilvános lesz, vagy valóban csak az ismerőseink látják azt (akiket persze már a bizalmunkba fogadtunk). Ne érezzünk kényszeres függőséget arra, hogy képeinket lájkokkal halmozzák el, mert nem ez alapján mérendő az értékünk. Ha láttunk valami vicceset, érdekeset, aranyosat, tanulságosat, kifejezetten szépnek érezzük magunkat aznap, vagy éppen kifejezetten csúnyának, akkor az ezekből a témákból született kreatív posztok megosztásásból nem nagyon lehet hátrányunk később sem. De ha túlságosan intim információt szeretnénk magunkról közöni ha épp percenként kiírjuk egy közösségi oldalra, hogy hol vagyunk épp, ha olyan dolgokat osztunk meg, amiknek tényleg az égvilágon semmi értelme és senkinek semmi köze hozzá, és nemhogy másokat, de még minket sem érdekel igazán, akkor álljunk meg egy percre és gondolkodjunk el. Biztos kell ezt megosztani? Mit szeretnék ezzel kommunikálni? Később vissszaüthet? Ha ezekre átgondoltuk a választ, akkor döntsünk csak a megosztás mellett. 🙂 Hisz ne feledjük, az internet nem felejt. Akik igazából lájkolnak minket az életben is, azok pedig nem feltétlen egy virtuális lájk gombbal fogják ezt kifejezni felénk .