Milyen érzés ha még mindig szingli vagy karácsonykor?

Életkép egy szupermarketből.

Az egyedülállóság nem betegség, csak ideiglenes lelkiállapot

Tegyük fel, hogy zsinórban a második karácsonyodat töltöd majd szingliként, naná, hogy 30+osan, de persze egy nagy rakás szerencsétlenségnek érzed magad emiatt is. Ahogy ránézel a hipermarketekben a karácsonyi díszekre és végtelenítve szól felváltva a Last Christmas és az All I Want For Christmas is You a modern hangszórókból, igazi hányinger fog el és szíved szerint ordítva menekülnél el onnan, amitől nem éppen mintapolgárnak érzed magad. Miközben egy csokit majszolva azon gondolkozol, hogyan folytsd otthon magad majd egy kád vízbe, eszedbe jut, hogy még nem vetted meg az ajándékokat senkinek, ezért gyorsan visszarohansz és le akarod tudni a bevásásárlásod eredeti célját.

 Ekkor jönnek szembe veled a karácsonyi egyenpulcsiba öltözött mintacsaládok, ahol apucin látszik, hogy minden napját a konditeremben kezdi, de a kopaszodással ő sem tud mit kezdeni, anyucin pedig egyértelműek a mániákus „fiatalakarokmaradniörökké” kór külső jegyei. A gyerekek a bevásárlókocsiban ülnek és versenyló módjára irányítanák anyát és apát, miközben a bevásárlólistát a szájukba tömik, csak hogy rájuk figyeljenek végre. Ezeket a családokat nézve úgy érzed vége, neked ez már soha nem adatik meg, és lehet, hogy amúgy nem is erre vágysz, de ez más kérdés. Mikor az embert elkapja az önsajnálati hullám, mindent utál maga körül, de a mosolygó embereket különösen.  

Szép emlékek

Eszedbe jut a legutolsó karácsony, amit nem szingliként töltöttél. Aztán eszedbe jut, az a fránya tavalyi születésnapod, de rögtön utána az ugrik be, mikor azt a napot megelőzően szakítottak veled. Hiába, időzíteni tudni kell, kérem… Aztán eszedbe jut, hogy tulajdonképpen meg sem ünnepelted azt a szülinapod, mert végigbőgted az egészet. De nem baj. Idén más lesz. Az évek számának ünneplésétől ugyan már elment a kedved, de attól még nem hagyod, hogy pár rossz emlék és a nem túl kedves exek tönkretegyék az összes hátralévő szülinapod. Különben is már lezártad rég, azokat az életszakaszokat. Nyárra meggyőzted magad, hogy jó dolog a netes társkeresés és újra belevágtál, aminek eredményeként tudnál írni pár pszichológiai témájú, elrettentő cikket, de nem akarod elvenni senki kedvét a randizástól és tudod, hogy te is adsz még esélyt a dolognak majd újra és újra. Egy deliknensnek ugyan sikerült elérni, hogy elkezdj érezni valamit iránta, de ő meg úgy döntött a munkája mindennél fontosabb, így maradt a netes írogatás, aztán meg a nagy semmi. Így szokott ez lenni. Hát így ülsz majd a karácsonyfa alatt édesanyádnál, aki egy igazi tündér, amiért nem feszegeti a házasság-gyerek kérdéskörét, mert pontosan tudja mi a helyzet veled jelenleg, és ő látja az értékeidet. Meg van róla győződve, hogy a lányát nem érdemli meg akárki csak olyan aki tiszteli, no meg szereti őt úgy ahogy van, és felismeri milyen kincs van az orra előtt, sőt, bár a barátaid is ezen a véleményen vannak, te ettől még nem érzed magad jobban, és már utánaolvastál, hogy nem csak a farkas, de a macska is képes megenni halott gazdáját. De relax. Majd jobbra fordul minden, fontos, hogy te komolyan hiszel ebben, és akkor te is beállhatsz a rénszarvaspulcsis mintacsaládok közé a jövőbeli lovagoddal. De a ti gyereketek nem fogja bekapni a bevásárlólistát, mert anélkül is rá fogtok figyelni majd. No meg egymásra, mert ez sokkal fonotsabb a legújabb telefonmodelleknél, de ezt sok pár nem is tudja.

Mikor végre minden szerettednek sikerült beszerzni az ajándékot, akkor egy percre elgondolkozol, és eszedbe jut, hogy a karácsony volt a kedvenc ünneped gyerekként és a családoddal valóban meghitt és szívtörések nélküli karácsonyokat éltetek meg, amihez nem kellettek nagy ajándékok, csak, hogy ti ott legyetek egymásnak.