forrás: pinterestNem minden olyan könnyű, mint a filmekben.
Ne hagyjuk elveszni magunkat
Ha valaki sok romantikus filmet néz (hello, én), akkor előbb-utóbb észrevehet magán bizonyos tüneteket. Nem, nem arról van szó, hogy hisz a hercegben fehér lovon. De azért egy picit idealizál. Nem adja fel. Folyton a romantikát és a valódi érzelmeket keresi egy olyan világban is, ami nem éppen erről híres. Nem mindig hallgat a racionalitásra és emiatt a végén pórul jár.
Túlcsorduló érzelmek
Nekünk nőknek különösen érzékeny lelkünk van, és ciki nem ciki, gyakran elsírjuk magunkat. De amúgy miért baj ez? Hiszen csak azt jelenti, hogy annyira túlcsordulnak bennünk az éréseink a világ felé, hogy már nem tudjuk magunkban tartani. Nagyon tudunk szeretni, de pont ezért a fájdalmakat is nagyon mélyen éljük meg. Egyfajta empaták vagyunk, de most más a cikk témája.
A szerelem, és egyáltalán szeretni csodálatos dolog, de nem szabad, hogy az érzelmek mindent felülírjanak, és a romantikus filmekben ez a hiba gyakran előfordul. Muszáj gondolkodni is és nem csak ész nélkül szeretni. Ha találunk egy partnert, aki elfogad minket úgy ahogy vagyunk, és a jobbik oldalunkat hozza ki belőlünk( vice versa), akkor ezt értékeljük, de találjuk meg mi az a mód, nyelv, amivel a másik is megfelelően érzi a szeretetünket felé. A romantikus filmekben minden annyira egyértelmű, sorsszerű, már-már meseszerű. Azért ez a való életben nincs így. Küzdeni sok mindenért kell, lehet, ahogy a szerelemért is, de igyekezzünk közben megőrizni a méltóságunkat, ne felejtsük el kik vagyunk, és használjuk az eszünket is, ne a tökéletest kergessük, mert olyan nincs, és mert a herceg fehér lovon nem létezik. De őszintén? Ez nem is olyan nagy baj.
