forrás: danielle mossHatással lehet a fejlődésükre?
Maszkos világ, fél arcok, kíváncsi babák
Az a jelenlegi világ amit most élünk, lassan eljut abba a fázisba, hogy természetes lesz, hogy maszkot hordunk, hogy távolságot tartunk, hogy nem ölelkezünk vagy fogunk kezet, még azokkal sem, akikkel eddig ez volt a megszokott. De milyen lehet ez egy gyereknek? Milyen lehet a félarcok és maszkok látványában felnőni egy babának?
Eltűntek a mosolyok
A kisbabák olyan érzékeny szenzorokkal vannak ellátva, hogy pont abban a korban, amikor még beszélni sem tudnak, csupán gügyögéssel kommunikálnak, az eltakart arcok látványa valószínűleg ijesztő lehet nekik. Ők a mosolyból, az emberi grimaszokból tájékozódnak és nyernek információt, és ha épp csak a szemünk látszik ki, ezek az őket körülvevő ingerek és visszajelzések hiányoznak. A mosolyunk, a beszédünk feléjük, szerves része, hogy a baba minél biztonságosabban érezze magát a világban és az arcunk látványának hiánya a fejlődésére is hatással lehet.
Ha egy baba úgy nő fel, hogy a külvilágból a legelső, meghatározó ingerei a maszkos arcok látványa, akkor számára ez lesz a normális és megszokott. Neki a szabad, fedetlen arcok fognak majd furcsán hatni (mikor lesz az még?) és érdemes lenne ebbe a témába egy szakértővel is mélyebben beleásni, hogy mennyiben hatnak(amennyiben hatnak), és másítják meg ezek a tényezők egy gyerek fejlődését. Az biztos, hogy a szemeinknek nagyobb kifejezőszerepe van, mint valaha!
